Egy skót cica Kárpátalján

Lőrincz P. Gabriella kárpátaljai magyar költővel beszélget Mirtse Zsuzsa

Kárpátalján az irodalomban egészen izgalmas változások, új hangok születnek, a hatvanas évek végétől elkezdődött, folyamatosan építkező önmagára találás az elmúlt években új erőkkel, színekkel, nemzedékkel gazdagodott. Ennek az új generációnak az egyik meghatározó tagja Lőrincz P. Gabriella író, költő, akinek életében helyet kap két különleges
cica is.

‒ Kárpátalja magyar irodalmi élete pezsgő, szervezett, élettel teli most. Olyan szellemi fészek alakult ki itt, amelyben magukra találhatnak azok, akik az alkotáshoz éreznek tehetséget magukban. Jól látom ezt?

‒  Az Együtt folyóirat életre hívóinak köszönhetően valóban működő, tevékeny irodalmi élet alakult ki Kárpátalján. A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) 2009-től minden évben kiírt egy irodalmi pályázatot. Ennek fő oka az volt, hogy mindössze ketten alkottunk egy generációt, mármint akik itthon éltek és írtak, és akkor már mi is a harminchoz közeledtünk. Persze volt kárpátaljai származású fiatal szerző, de olyan, aki itt éli meg a mindennapjait, itt alkot, olyan nem. Sikeres volt a pályázat, mert, ha lassan is, 2014-re már számos olyan fiatallal bővült az Együtt szerzői gárdája, akik mára, még ha kötet nélkül is, de jelen vannak a folyóiratokban és az irodalmi életben. Azóta már többen elvándoroltak Kárpátaljáról közülük, nagy részük az írást is abbahagyta, de remélem, hogy lesznek újabb fiatalok, mint ahogyan azt is, hogy a most legfiatalabbak hamarosan kötetes szerzővé válnak. Bár tudom, hogy egy vagy két kötet még messze nem jelenti azt, hogy valaki a szerzői pályán marad, de olyan gyökeret ad a „kárpátaljaiság”, ami remélhetőleg kitartással is fel van ruházva.

Folytatás a Macskamánia Magazin 2018/6. számában

©2019 Macskamánia Magazin. - Minden jog fenntartva!