Tudomány a cicatálban II.

A macska táplálóanyag-szükséglete és takarmányozása

Makroelemek
A makroelemek közül a kalcium és a foszfor a legfontosabb, de ezeknek nem az abszolút mennyisége, hanem az arányuk a lényeges. Az arány 1.2:1 (Ca:P). Fontos, hogy a vemhesség utolsó szakaszában ne etessünk túl sok kalciumot, mert a mobilizációs problémák miatt ellési bénulás alakulhat ki. A csontok, tejtermékek és a hüvelyes növények kalciumban gazdagok. Kisebb mennyiségben a gabonamagvakban is megtalálható a kalcium.  A foszforhiány inkább a növényevők problémája. A húsok és a belsőségek foszforban gazdagok, de kalciumban szegények. A túlzott foszforellátás hatására veseelégtelenség alakulhat ki.  
A nagyobb mennyiségben szükséges makroelemek közé soroljuk még a káliumot, a magnéziumot, a nátriumot és a klórt. Ez utóbbi két elem nátrium-klorid (konyhasó) formájában kerül felvételre. A mikroelemek, például a cink, réz, mangán, jód, vas, szelén, kisebb mennyiségben szükségesek.

Az ásványi anyagok szervetlen formáinál jobban hasznosíthatók a kelátolt, szerves formák. Ennek az az alapja, hogy a szervetlen formák ionokat képeznek, melyeknek töltése pozitív vagy negatív, míg ha az ásványi anyagot aminosavhoz vagy fehérjéhez kötik, az így képződött molekula töltése semleges lesz. A semleges forma sokkal könnyebben szívódik fel. Ezt a szelén, a króm és a vas esetében figyelték meg. A szervetlen kalcium és a magnézium felszívódása megfelelő, így nem szükséges kelátképzés. A gyári tápok összeállításánál a gyártók odafigyelnek az ásványi anyagok megfelelő mennyiségére és arányára, így ezek hiánya, vagy túlsúlya ritkán fordul elő.

Folytatás a Macskamánia Magazin 2018/6. számában

©2019 Macskamánia Magazin. - Minden jog fenntartva!