A Mánia

Szeretni sokféleképpen lehet: ismerünk alacsony lángon égőket, akiket alig érint meg a tűz és vannak szélsőséges, szenvedélyes, vad vonzódásban élők is közöttünk.

A macskákhoz is sokféle kapcsolat fűz minket. Van aki a szagukat sem állja, aztán aki éppen megtöri, következnek a szimpatizánsok és végül... hát igen: azok akik nem pusztán szeretik - miként felebarátjukat - hanem imádják, rajongással veszik körül azokat a vacak kis szőrgombócokat, akik reggeltől estig a lábaik körül sertepertélnek.

Ez bizony jól fejlett, körülhatárolható macskamánia. Az a szenvedély, amely - reméljük - ragályos, felvállaltan szélsőséges és általa évről évre több ember fertőződik meg. Véleményünk szerint a XXI. század egyetlen jó célokra fordítható járványa.

A macskamánia felfokozott érzelmeket takar: hóbortot, szenvedélyt, világszemléletet egyaránt. A macskamániások látszólag ugyanolyanok, mint a többi normális ember: sikeres üzletasszonyok, tehetséges szakemberek, gyakorló mamák és csillogó szemű gyerekek, akik egészen addig szokványosan működnek, ameddig a szóban forgó aprócska négylábú meg nem jelenik a porondon... De ettől a pillanattól kezdve a tünetek szemmel láthatóak, egységesek lesznek: a feszültség enyhül, a szájak fülig szaladnak, szeretet ömlik szét odabent a lélekben és az út végén ott a boldogság napi 24 órában.

Ezt kínálja Önöknek a MACSKAMÁNIA - a macskákról csakis szenvedélyesen...

Mirtse Zsuzsa